Kedd - dunakavics

Érdekes dolgokat álmodtam és szokásomhoz híven dél előtt 5 percel keltem. Nagy meglepetésemre nagy izomláz dúlt a lábaimban ami minden bizonnyal a tegnapi egylábas guggolásoknak köszönhető. Az izomláznak világéletemben örültem. Most se volt másképp. Úgy érzi az ember fejlődött és még többre lesz képes ha elmúlik.

Kelés után 5 percel vezetés. Hát vezetni ugyebár álmunkból felkeltve is tudni kell. Erre gyúrhatok kezdetek óta. Még ha tudtomon kívül is.
A nagy latyak miatt furcsa volt egy kicsit menni.Az indulásoknál teljesen máshogy kellett adni a gázt (többet főleg). Mire rájöttem párszor lefulladtam. :( De menni fog ez. Kell még gyakorolni.

Vezetés után az olvasás/edzés kombóhoz visszatértem. Egy fejezet , egy kis mozgás, egy pohár víz... Brit tudósok biztos utána jártak már hogy ez így hatékony-e vagy sem. Eredménytől függetlenül, nekem így jó :)

Aztán jött a színház. Vicces, megható, tragikus, igaz...
Nagy hatással volt rám. Simivel néztem a pince színházban. Bányavirág címmel. Megkéne lesni majd a második részét is. Jó volt az oda és vissza út is. Rég beszélgettünk.

A budapest bérlet nagyon megéri. Két felutazás kb. a bérlet árának a fele. Így az "erre a hónapra nem veszek mert alig járok be" gondolatom annyira nem jött be. Ideiglenes diákot is el kéne intézni újra.

Itthon rám zúdult facebookon a nosztalgiázás. Erdély. Jajj de jó volt. Vicces hogy Erdélyről szólt a darab is és az ottani emberekről.

Ezt meg minden bagolynak.

Pár óra erejéig kipróbáltam milyen ha a bajszomat meghagyom. Színházban figyeltem az embereket, senki nem botránkozott meg. Érdekesen festettem pedig. A tükörből egy egészen más arc nézett vissza rám. Meg is kaptam az "Őrnagy" becenevet.