Pam papapam papapapam papapm püpüpüpűűűű, pupupupúúúúú, pápápápáááááá.
Háhá. Úgy birom hogy az élet mindig ebből áll. Nagy királyság, aztán vegetálás, megint nagy királyság , megint vegetálás. Fent lent fent lent ez az út Londonba.
Ma lefutottam a dunapartra, elnéztem az égre. A lenyugvó nap végig nyalta a fák lombjait. A szúnyogok nyüzsögtek, de kedvesek voltak. Csak a természet hangjai, kis susogás, kis fuvallat. Tiszta béke. El is kezdtem énekelni. És jó kedvem lett. Hiányzott már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése