2017. március 2., csütörtök

Danube

Mostanában lelkesen érek haza. Végtelenül lelkesen. Aztán nem szabad hogy leüljek.

Nagyon fura az egész, olyan mint még 1-2 éve mikor a legfontosabb ember számodra a karjaid között fekszik és te meg megpuszilod az arcát. Na ilyesmi világ ölelő érzés vagy pillanat van mostanában bennem. Így állandóan. Olyan végtelen bizalom a világ felé.

///

Úgy néz ki lesz munkám és nem is munkám hanem igazából úgy tűnik egy új családom. Úgy hogy nagy változás lesz ez.  Nem tudom hogy van ez de olyan kreatívan beszélgetős, poénkodós, kultúra fogyasztós társaság. És egészen úgy érzem hogy van benne helyem.

Ma kétszer is voltam moziba, nem is tudom volt-e már ilyen. Mindkettő jó volt. :)


Na álljunk ki a szirtre aztat lessük a világot ahogy hömbölög.

Ú és holnap kiderül hogy a múltheti zh-m hogy sikerült. o.O

///

A kitartás meg még a leghülyébb ötletekből is ki tud hozni valamit. :D

Ezért nem szabad egy két dolgot elgyengülni hagyni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése