Gabonaföldeken.

Otthon édes otthon.

Ma megint otthon éreztem magam, csak nem itthon a háromszögablakok tövében, nem is a hámló vakolatos törött lépcsős házikóban, hanem a templomban.

Nagyon termékeny nap volt még ha nem is csináltam semmi marandót tárgyilag. Jól érzem magam.örülök.

Rájöttem sok mindenre. Többekközött hogy miért szeretnék építész lenni és hogy máris milyen sok mindent tanultam és tudok. Most figyeltem meg csak először hogy egy 15 éves fürdőszobában hova rejtették el a szellőzőt és hogy pontosan mi hogy lett kitalálva.

A nagy köszöntős beszélgetés király volt, ahogy a mise is.

Tamáskodás, példabeszéd. Kényszerből nem lehet. Fiú akit benyomtak gyónni. Püspök és a lila melltartók. Rohanó világ, nyugalom. Család, még nagyobb család, forró tea, szép és boldog szemek, kézfogás, mosoly, Sándor István, gondolatok itt, gondolatok ott, éneklés, Gorbi,

Tetszett az a megfogalmazás hogy:  számontartóan és nem számonkérően kell szeretni

Mint mikor a munkás arra lett figyelmes az egyik reggel hogy egy nemezkalapos urat már 2 napja nem látta a megszokott időben a buszmegállónál...


Lényeg hogy jóság van. :)