Furát álmodtam. A lány hív vár rám a templomnál, ő 5 perccel korábban elindult. Próbálok utána menni de valahogy nem jutok át az úton. A srácoktól is lemaradok, mire átjutok, valahogy 2 utcával lejjebb sodródtam és már másfél órás késésbe vagyok. Próbálom hívni, harmadszor is foglalt.
Szüleim az egyetemen ismerkedtek meg egymással. Mi is megpróbáltuk.
Sírunk.
Aztán felkelek és az jut eszembe talán azért kell most félévet várnom értelmetlenül arra ,hogy tudjak járni,ugrálni, táncolni, mert annyi mindenkit megvárattam. Talán okkal történt mindez.
Hát, nem tudom... mondaná Menzel.
Hát, nem tudom mondom én.
Talán sokkal valószínűbb hogy az okokat csak rendszeretetünk szüli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése