:D

Közel a finálé

Holnap egy szakasz lezárul. És elkezdődik egy másik. És mind ezalatt megy egy 3.

Vége a VB-nek szerintem a Horvátok megnyerik. Bár a Dánok a favoritok. Majd meglássuk.

Én ott leszek.

------

Szabadság, Szerelem. E kettőt mindenkinek.
Van bennem most sok minden.

Sok, sok minden.

Csak hogy tudjátok.

Nem találtam azt a verziót amit régen láttam...

when curiosity killed the cat...

Pam pam pam pam

Király ez a vb. Csak kegyetlen fárasztó.

Altatás egy perc alatt :)

Rég daloltam- pedig szerdán

Pam papapam papapapam papapm püpüpüpűűűű, pupupupúúúúú, pápápápáááááá.

Háhá. Úgy birom hogy az élet mindig ebből áll. Nagy királyság, aztán vegetálás, megint nagy királyság , megint vegetálás. Fent lent fent lent ez az út Londonba.

Ma lefutottam a dunapartra, elnéztem az égre. A lenyugvó nap végig nyalta a fák lombjait. A szúnyogok nyüzsögtek, de kedvesek voltak. Csak a természet hangjai, kis susogás, kis fuvallat. Tiszta béke. El is kezdtem énekelni. És jó kedvem lett. Hiányzott már.

Itthon

Megint kicsit elfelejtődött az írás pedig annyi mindenről eszembe jutott hogy milyen jó lenne ha írnék róla. Csak általában volt jobb dolgom mindig. Most nincs, de már nem írok annyira részletesen a dolgokról mint azt megérdemelnék elég pár mondat, hogy emlékezzem volt ilyen is.

Olaszország:

Érdekes volt egy másik családdal együtt nyaralni. Nagyon sok mindent újra gondoltam és ismét fontos következtetéseket vontam le. Sok hibát róttam fel magamban a saját családi életünkkel kapcsolatban és úgy érzem jó irányba alakult a személeltem. Maga az út nagyon kellemes volt. Napsütéssel, forrósággal, homokvárral, aktív éjszakai élettel, kedves olasz emberekkel volt teli. Ennyi nap elteltével is még tisztán emlékszem minden pillanatára, szépre és hangosra. Torre Pedrera, Rimini, San Leo, "miniatúra". Hogy csak a nagyon száraz emlékeket említsük. Sajnálom hogy a legszebb pillanatokról nem készült kép, csak a fejemben. Jó volna nézegetni. Kint a sziklákon. Kint a tenger mellett este. És bent...


Osztálytalálkozó:

Párnapig tétlenkedtem hazaérkezés után, kicsit kerestem a helyem, kicsit kerestem a bordám, feldolgozó üzemmód. 2 nap kellett aztán újra indult az élet, filmeket félre raktam. (Farkas elég gyengusz, de a Keresztapa nagyon tetszett, tényleg fantasztikus.) Jött az osztálytalálkozó. Vicces volt. Amolyan szokásos, mintha minden nap találkoznánk dolog. Ugyan olyan mindenki, mégis más. Annyira szerettem suliba járni hejj, jó volt.

Tanya:

Találkozó éjjel 2-3 ig tartott másnap mentem le a tanyára. Reggel még gyorsan alá kellett írni egy szerződést. Eszméletlen hogy egy ilyen kis munkához több mint 50 (!) A4-es oldalnyi nyomtatványt kellett aláírnom , elraknom , vagy kitöltenem. És ez minden embernek. Na most vagyunk 50-en... hejj, persze csak a lapok egyik felére nyomtatnak féletlenül se kelljen megfordítani. Szörnyű.  Mekora pocsékolás mehet minden egyes nap a világban. Ezek után már máshogy állok hozzá a félre tett kis lapocskáimhoz melyek egyik fele már nem kell , de a másikon még van felület firkálni , rajzolni. Tanya felé mindenutasnál láttam egy olyan könyvet amit nem rég kezdtem el: Az önző gént egy hölgy olvasgatta, a Réz kígyós Wass Albertet egy lány, meglepő volt.
A tanya tök új lett, röpi pálya máshol, kicsit ferde helyen, a nagy sátrak sincsenek, a létszám 35 fő. Nagyon messze. Érdekes hogy hirtelen már én vagyok az aki a "nagy" akire felnéznek és aki utasítgathat mindenkit 8)
Tavaly még nem éreztem ennyire. A játékok viccesek , az emberek még mindig szívemhez közel. Pár példakép és rendkívül érdekes ember. Nagyon sajnáltam otthagyni őket. De ez van. Legjobb talán az alvások voltak az iszonyat gyönyörű ég alatt 5 percenkénti hullócsillagesővel, a tóban mártózás, az esti játék, az érzés amikor hirtelen feléd tart egy ménes a vaksötétben és tudod hogy nincs köztetek karám, meg az esti beszélgetések.

Próba nap:

Tábort otthagyva már igaz betyárként vágtam neki az ismét zökkenő mentes útnak és hamar el is jutottam az Érdi sportcsarnokba. Először azon lepődtem meg hogy milyen király az épület, aztán azon hogy milyen kedves minednki, ráadásul arcról néven szólított 4 számomra tök ismeretlen szervező. Facebookról szereztek rólam képet és az alapján. Kaptam egyenruhát ^^. A meccs hatalmas volt. Megtanultam Matyitól sok mindent.Például hogy az első egy percben muszáj szidni a bírót különben gond van a meccsel. Lelkesek voltunk. És vagyunk. Jó lesz ez, nagyon örülök hogy elvállaltam.
Szép kis nyaram lesz, még sok midnen hátra, de sok midnen már mögöttem, sokat tanultam.

.
.
.
..
.