200

Eskü - vő és a mohikánok születése

Tyeee, na. Írok megint mert Miki szólt hogy ő olvassa.

Mi történt mostanság?

Első gondolatom még mindig az hogy:
Sikerült végre az épszerk alapszigó. Úgy látszik amekorra trauma és teher egy feladat annyi lendületet tud adni ha megoldódik. Biztos ez is ilyen jin-jang dolog. Amióta ez megtörtént bárki megkérdezte hogy hogy vagyok mindig azt mondtam hogy: boldog.
És ez így is van.
Mármint valószínűleg ugyanúgy vagyok mint fél, egy, vagy két éve. Csak most ezt létállapotot úgy hívom hogy boldogság. :D /ha még ez a duble check nem lenne a gondolat menetbe gondolom akkor lennék fullosan boldog/

Nos. Azóta ugye sok minden történt, Eszter jött aztán Viktoriia jött aztán Mikivel sokszor elmentünk beszélgetni, még buliztam is valamennyit, és még Domát meg Jerót is láttam. A dolgozásról asszem írtam az ugye király volt.

Na de amiről nem írtam még:
Most múlthéten "nyaraltam" az Őrségbe a kis pöcsikkel és az nagyon király volt. Totális nyugalom. Számítógép, telefon mentes nyugalom. Olyan ég volt minden éjjel mintha egy űrhajóról közvetlenül a világűrbe néznél bele. (mert tényleg)
Érdekes lehet ilyen helyen élni. Lehet tök mást csinálnék ha ott növök fel.
Gyerekekkel jól elvoltunk, bicikliztünk, bújócskáztunk, úsztunk, Ördögmesét néztünk, Blues koncertre mentünk. Fater is jól érezte magát. Kicsit fura volt hogy tőlem várta sokszor hogy megmondjam mit csináljunk. Rájöttem hogy ő is olyan kicsit mint én. Idomuló ember. Sok elképzeléshez szívesen társul de úgy alapvetően a nagyvilágba nem jönnek elő a határozott elképzelések hogy mit is kéne csinálni.
Ismét rájöttem hogy 6-7 évesen milyen jól felmér már mindent egy gyerek. Átlát a kamukon, a bénázáson. Jó érzés volt hogy félig-meddig barátként befogadtak, őszintén megnyíltak és jól érezték magukat velem. Nem ez a hiperaktív jó érzés, amit produkálni tudtam már sokszor (ahol félig meddig én egy műsor szám vagyok) hanem olyan nyugodt, természetes, őszinte jó érzés.
(nem figyelemelterelés és lekötés, hanem társként együtt levés - na jó ez ügyetlen megfogalmazás, de valami ilyesmi)

Aztán hazajöttem vonattal, az füszü volt német-magyar családdal utaztam, akik talán először jöhettek magyarországra (mármint a gyerekek), de közbe tök jól beszéltek magyarul, úgy hogy az is lehet hogy nem. Aztán jól összevesztek és ott gyepálták egymást 20 centire tőlem. Na jó azért az picit kellemetlen volt, de belemerültem a Natgeo-s újságomba és olvastam a magyar holdjáró tervezésének menetét. Mekkora király lehet ilyesmiben részt venni. Amúgy tagfelvétel is van :O

Aztán ugye jött az esküvő. Hát nagyon izgultam hogy jól videózzak.
Kiderült utólag hogy hoztam jó néhány rossz döntést. Például rendes álvány kellett volna meg az iso-t lejjebb venni. De azért lettek használható felvételek. Remélem azért örülni fog neki Fanni.

Azt hiszem ez volt az eddigi legjobb esküvő amin voltam. Mondjuk voltam még egy elég jón. De talán ez picivel jobb volt. Főleg mert eléggé otthonosan éreztem magam. Barátok közt.
Volt egy-két pillanat hogy meghatódtam picit, de összességébe annyira természetes volt hogy összeházasodtak, hogy nem annyira nagy dolog valamiért a fejemben ez.

Kicsit mintha mindig is össze lettek volna házasodva és ez az egész most csak a távoli rokonoknak szólna.

Megtiszteltetés egy ilyen történetnek a mellékszereplője lenni valahogy. :)

Hát és amin még sokat izgultam ,hogy ott lesz Tünde, végre találkozhatom vele és mi lesz, hogy lesz. Az elmúlt 2-3 héten nagyon sokat gondoltam erre, Őriszentpéteren meg csak úgy megrohamozott minden gondolat. Esténként gondolkodtam hogy mit fogok mondani, hogy kezelem majd, hogy ott lesz a csillagvizsgáló is. Legyek vele nagyon kedves, vagy pont hogy bunkó vagy mi legyen. :D
Aztán ahogy lenni szokott nálam. Nem történt semmi. :D
Végül a terjengős levelemet se írtam meg félrészegen pedig fejben már kész volt.
Nem jó játszani a burkokkal, tépkedni őket.

Nagyon durva amúgy, ahogy önvédelemből az ember elkezdi zsákba rakni az emlékeit és próbál eltávolodni tőle, mintha nem is vele történt volna meg. És mindezt teljesen tudatalatt.
Na most megint felszakadt picit úgy hogy jobb ha nem is gondolkodok erről. Annyinak azért örülök hogy nem úgy végződött hogy akkor nem szólunk egymáshoz semmit hanem a végén váltottunk pár szót, lehet hamarabb kellett volna, mert onnantól kezdve felszabadultam kicsit. (bár lehet azért is mert már nem volt feladatom csak hogy jól érezzem magam)

Na. Ennyi volt. Azóta semmi nem történt csak punk lettem. És annyira nem is rossz. :D

Még jó is hogy anyukám szörnyülködik egy kicsit. (tinikoromat nem éltem ki igazán :D )

Ja meg valamiért most érdekel hirtelen a Trónok harca, mert ezt még nem olvastam és így érdekes.
És újra nézegettem régi részeket meg nézem az új részeket és hűűű nagyon izgi. :D

Na ennyi voltam.

Még kis muzsika, ilyesmi volt az esküvő és hatása.


Én köszönöm



///A szomszéd most már a kutyáját is átdobja nem csak a tyúkot. lol///