Itt voltak a gyerekek

 Itt voltak és jó volt. Úgy érzem kezemben a kormány és jó lesz az év vége.
Menni fogok mint a tulok.

Miss atomic booooomb. 

Lets goooooo!

NOVEMBER KÖZELEG

 Elképsztő hogy mindjárt vége az évnek elröppent ez hamar. Pedig azért történt sok minden. Csak valahogy mégsem elég. De kezd nyílni a világ. Talán lesz bennem nekem is helyem.

Kiásták a bölcsödét, nem sokára átadják a parkot, a menyétekkel is lehet valami, kisbajcson is lehet még szép a házikó.

Sok lehetőség van Menyétmedve társaim.

Kipp kopp, csend

 Csend.

Megállt a világ.

Hiába a vizes vödör, ez a tyúk kotlani akar.

A henyélő menyét

 Egyszer volt,

 hol nem volt,

 volt egyszer egy menyét. 

Ki minden nap henyéléssel töltötte az idejét.

Mindig gondos tervvel vette figyelembe,

 aznap mi a legkevesebb amit ő tehetne.

Egy nap azonban arra lett figyelmes, hogy a szomszéd lánya, egyáltalán nem rest.

Teszi a dolgát, szívét beleadja. És munkája gyümölcsét másokkal megosztja.

Felcsillant a szeme hát a jó menyétnek, kit erre a tenni akarás majd hogy nem szétvetett.

Erőt vett hát magán.

Vett egy nagy levegőt.

Majd megvette,.

a legújabb,

legpuhább,

heverőt.

Buta menyét!

2016.10.06.

Vers a vazelinnel inyjekciózott majd fájdalmas péniszekről

Szűk már neked ez a méret,

Jöhet a tű,

Vazelinnel szép az élet,

Mondják majd: Hű.

Löadás

 Valahogy chilles ez a leadás. Picit mintha leszarnánk, de azért éjfélig nyomjuk.

A csibe végül elpusztult, szegényke, picit el is szomorodtam mert jó sokat foglalkoztunk vele. Aztán elvittek még 8 csibét. Aztán most még 3 ment Mikihez. Végül itt maradtunk 3 kis kakassal. :D
De amúgy jó is ez így. Az élet majd megoldja magát, vagy nem. It is what it is.

Mikivel pattionttunk az jó volt. És már tudok 10et ugrókötelezni. E l k é p e s z t ő.

Egy re többet beszélek magamban ami viszont f u r i . 

Helyzet

 Merre tovább, ki vagyok én, miért?

4 nap a gyerekekkel tök jó volt most nem dolgoztam. És így rendben volt. Igazából ha az időbeosztásomat megoldanám tudnék én mindig boldog lennék.

Egy csibe családtag lett, a konyhába él és csipog, sajnos szemét alig nyitja enni nem eszik, inni csak ha benyomjuk a fejét a vízbe. Nem tudni meddig húzza. Szegénykém, még az emberi kézbe is rohan hogy menedéket találjon. Meglátjuk.

Domaaaaaaaaaaaaaaaaa booooooooooooocsiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. Buta voltam. :((((((((((((((((

Pikk

 A legzöldebb út a komfortokból való visszalépés, ezt mindenki tudja. De a világot a kapitalizmus hajtja. Ami kizárólag a versenyt és a növekedést akarja fenntartani. Ebben a rendszerben él a 99% .

Amíg ez így van.

Be kell látni hogy ez a probléma mindig probléma lesz. (És ezzel együtt valamilyen értelembe sose az.)

Legkisebb lábnyoma annak van aki feldobta a talpát. 　

Amikor majd ingyen lesz az áram, mindenkinek bitcoinbányája lesz a pincében.

Ahogy a belvárosban a lócitromot felváltotta a kipufogó gáz, úgy váltja majd fel a repkedő drónok meg önvezető kapszulák. Ha egyáltalán szükség lesz még kimenni a kis dobozodból.

Ahogy Arthur C Clarke mondta 1964.ben amikor megjósolta hogy működik majd az internet a jövőben. (jó kis youtube videó érdekes).

"Csak attól félek hogy a világ ne egy hatalmas kert várossá váljon." Mert a legfenntarthatóbb az önfenntartó egységegből álló kis társadalomnak nem célja a kapcsolattartás.

Kölkök

Eztet se tudtam hogy létezik.

Itt voltak a kölkök. jó volt.

Holnaptól munka ismételten. Lajos, Nissen.

Gyártás

 Na. Nem 100% de iinkább vége.

Volt egy 4 napos játék mentes életem. egész jó volt.
Most újra kezdem. xD

Mindent felteszek.

BSZ1# - Korlát hátán korlát avagy hogyan múlik el az élet.

 

Első fejezet

A fejezet melyben a család nyaral én viszont felfedező útra indulok.

 

Nyár volt. Elképesztő hőség. A fiú nem igazán szerette. Szülei az autóból pakoltak ki éppen. Piknikezni és fürödni fognak. Ez volt a terv. Tipikus nyári terv, de a fiúnak nem tetszett annyira.

Fürödni nem szeretett és nem volt éhes sem. Az úton kettő csokit is megevett, egy kókuszosat és egy túrósat, persze titokban, a szülők tudta nélkül. – Á semmi értelme ennek. – gondolta. Sokkal inkább próbálgatná új szerzeményét a nagyítót, melyet apukájától kapott születésnapjára. Ami éppenséggel tegnap volt.

-          Jössz fürdeni? – kérdezte anyukája

-          Most nincs kedvem. – dünnyögte a fiú.

-          Még mindig haragszol? – kérdezte anyukája aggódó arckifejezéssel. A szülinap nem sikerült valami jól. A fiú egy csillagvizsgáló teleszkópot kért szülinapjára, de nem azt kapott, csak egy nagyítót és egy plüss állatot, meg egy doboz csokit. De a csoki nem számít, azt mindig mindenki kap.

-          Nem. – felelte a fiú. Ez csak részben volt igaz, sőt talán még részben sem, ugyan már nem haragudott annyira, de még mindig nyűgös volt. – Karácsonyig tudok várni.

-          Az ember nem mindig azt kapja amit vár. Ezt el kell fogadnod.

-          Hát ebben a családban nem.

-          Ne kezdjük ezt most jó? Olyan szépen süt a nap! Biztos nem jössz? – anyukája a tó felé mutat, nádas, kacsák és egy négyfokú lépcső a víztükör előtt.

-          Biztos.

-          Te tudod. – sóhajtott anyu. - Akkor Papónak szólok hogy maradjon.

-          Nem kell. El leszek. – majd hozzá tette - Már hét éves vagyok, tudok magamra vigyázni.

-          Tudom. – mondta anyukája és elmosolyodott – de azért szólok neki.

Papó nem tűnt bosszúsnak hogy mégse mehet fürödni. Sőt mintha örült is volna a feladatnak, mosolygó szemekkel közelített a fiúhoz, aki épp egy fa tövébe gubbasztott felhúzott lábakkal.

-          Nem zavarok? - kérdezte mosolyogva, Papó valahogy mindig vidám volt ha valaki dünnyögött. Persze kivéve azokat az alkalmakat mikor éppen ő dünnyögött, de ez nagyon ritka jelenség volt.

-          Nem. – sóhajtotta a fiú gépiesen. – sejtette mi jön, vagy egy tanmese, vagy valami terelés. Mindig ez volt, vagy tanmese vagy terelés, néha mindkettő egyszerre.

-          Látom még nem heverted ki a tegnapit. – kezdte Papó mosolyogva – Elég nagy jelenetet rendeztél hallod-e.

-          Hallom. – mondta a fiú maga elé. Már biztos volt benne hogy tanmese lesz.

-          Az ajándék miatt vagy még mindig ilyen morcos?

-          Hagyjuk.

-          Ne hagyjuk, mondjad.

-          Mi másért lennék morcos? Mi másért? Megbeszéltük otthon ezerszer! Egy nagy ajándék, egy teleszkóp. Semmi mást nem kértem! Csak azt! Erre mindenmást kapok csak azt nem! - túlkapás érzi ,hogy túlkapás de folytatja- Ezt a hülye nagyítót amire semmi szükségem, meg azt a még hülyébb valamit! – Mutatott a piknik abroszon lévő kis állatkára

-          Hülye nagyító? Hogy lehet hülye a nagyító?

-          Tudod hogy értem!

-          Egy nagyító nem lehet hülye.

-          TUDOD HOGY ÉRTEM! -

Papó mosolygott csak, félig meglepődött képet vágva. Majd azt mondta. 

-       Hát jó. Én olvasok, ha nincs kedved beszélgetni.

A fiú tudta hogy veszített. Most ő a "dünnyögő", pedig nem akart az lenni, csak hát na, csalódott volt. Végülis a nagyító se olyan rossz. Ki kell próbálni.  El is határozta hogy míg a többiek fürödnek ő majd titkos felfedezéseket tesz, az új nagyítóval. De hogy ekkor mi történt. Azt csak holnap tudjátok meg gyerekek….

Talán a legjobb zene amit valaha hallottam

 

Viadukt, nissen,tyúkok, Göthös.

Kizárólag estenézendő horror film

 

Kis aranyos fordulattal.

F

 Sok éve már, nem is emlékszem pontosan mikor kaptam egy könyvet Katitól. 

Belekezdtem, de a 3. fejezetnél abba hagytam. Sehogyse volt kedvem tovább haladni, folytatni. Pedig maga a sztori érdekes volt. Furcsa mód sokat gondoltam rá az évek alatt, főleg mert a borítója mindig szember került velem a szobámba. Valahogy sose dugtam el: "ezt még el kéne olvasni". Aztán most gondoltam neki vágok.

Lényegében arról szól hogy sok sok embernek középszerű élete van. Nem úgy alakult ahogy elképzelte és egy sokkal átlagosabb dologgal foglalkozik mint azt gondolta. Kicsit megbirizgálja azt akik "felelősség" és "kötelesség" mögé dugják a régi vágyaikat. Holott akár dönthetnének úgy is hogy minden nem téma vágó dolgot elengedjenek. De aztán azt a kérdést is felteszi: Aki elengedett mindent és neki vágott aztán megcsinálta, annak tényleg nagyobb-e az esélye a boldogságra?

Érdekes hogy minden fejezet egy új ember, új szemszög és nem igazán tér hozzájuk vissza. Csak más szemszögéből. Aztán persze összeáll. Valamennyire.
Daniel Kehlmann írta. Leírom hátha nem felejtem el.

Szóval sztori egy apáról szól aki szó nélkül elhagyja 3 fiát és elmegy világgá hogy író legyen.

Az egyik fiú pap lesz de nem hisz Istenbe, csak a Rubikkockája érdekli.

A másik két srác egy Ikerpár, egyik festőnek indul, de műértő lesz, aztán kiderül mégis festő csak álnéven, a másik gazdag üzletember aki ott hazudik ahol tud, csak hogy 2008-at írunk és ő ingatlanbefektető és közeleg a vég. Lényeg hogy mindenki hazudik valahol magának és másoknak, de valahogy megy a szekér, amikor aztán egyiküknek nem megy tovább és megváltoznak a dolgok.

Nem tudom Kati üzenni akart-e vele valamit anno. Talán jobb lett volna korábban elolvasni és mégkérdezni. Egy-két dolog eléggé talál, legalábbis hasonló gondolat mint ami az én fejembe kavarog pár éve. 

Valahogy nem tudok szomorú lenni ha rá gondolok, mintha ő tényleg valahol lenne és örülne. 

William Byrd

 

Best of the best.

Miki 27 éves

 Persze nem árulhatom el melyik Miki. Azt nem szabad.

Rajzoltam neki egy szamarat. De nem fért a lapra a füle. :(

2 nap és vége

 Talán. Persze biztos nem.

Ha vége; elkezdek futni, vágyom a természetet.

Már fél éve nem írtam. Az komoly. Nem történt sok minden azóta.

Minden, nap ,rajzolás. Hébe hóba játék.

Ennyit dolgozni nem rossz amúgy, csak jobb lenne olyat ami picit könnyebb lélegzettel is sikerül.

Hiányoznak a kobakok, meg esténként a kályha. Új élet kell mert ez már használt.

-

Fegyencet elkezdtem ismét 0-ról remélhetőleg utoljára :D . Nagyon lassan haladok, direkt. De lassan egy hónapja megy már. És jönnek az új gyakszik.

Lámpaoltás...