2021. március 30., kedd

2021. március 26., péntek

F

 Sok éve már, nem is emlékszem pontosan mikor kaptam egy könyvet Katitól. 

Belekezdtem, de a 3. fejezetnél abba hagytam. Sehogyse volt kedvem tovább haladni, folytatni. Pedig maga a sztori érdekes volt. Furcsa mód sokat gondoltam rá az évek alatt, főleg mert a borítója mindig szember került velem a szobámba. Valahogy sose dugtam el: "ezt még el kéne olvasni". Aztán most gondoltam neki vágok.

Lényegében arról szól hogy sok sok embernek középszerű élete van. Nem úgy alakult ahogy elképzelte és egy sokkal átlagosabb dologgal foglalkozik mint azt gondolta. Kicsit megbirizgálja azt akik "felelősség" és "kötelesség" mögé dugják a régi vágyaikat. Holott akár dönthetnének úgy is hogy minden nem téma vágó dolgot elengedjenek. De aztán azt a kérdést is felteszi: Aki elengedett mindent és neki vágott aztán megcsinálta, annak tényleg nagyobb-e az esélye a boldogságra?

Érdekes hogy minden fejezet egy új ember, új szemszög és nem igazán tér hozzájuk vissza. Csak más szemszögéből. Aztán persze összeáll. Valamennyire.
Daniel Kehlmann írta. Leírom hátha nem felejtem el.

Szóval sztori egy apáról szól aki szó nélkül elhagyja 3 fiát és elmegy világgá hogy író legyen.

Az egyik fiú pap lesz de nem hisz Istenbe, csak a Rubikkockája érdekli.

A másik két srác egy Ikerpár, egyik festőnek indul, de műértő lesz, aztán kiderül mégis festő csak álnéven, a másik gazdag üzletember aki ott hazudik ahol tud, csak hogy 2008-at írunk és ő ingatlanbefektető és közeleg a vég. Lényeg hogy mindenki hazudik valahol magának és másoknak, de valahogy megy a szekér, amikor aztán egyiküknek nem megy tovább és megváltoznak a dolgok.

Nem tudom Kati üzenni akart-e vele valamit anno. Talán jobb lett volna korábban elolvasni és mégkérdezni. Egy-két dolog eléggé talál, legalábbis hasonló gondolat mint ami az én fejembe kavarog pár éve. 

Valahogy nem tudok szomorú lenni ha rá gondolok, mintha ő tényleg valahol lenne és örülne. 

2021. március 14., vasárnap

William Byrd

 


Best of the best.