2016. november 26., szombat
2016. november 24., csütörtök
Miért?
Először is , kezdenek javulni a dolgok. Néha már sikerül lefeküdni időben és néha azon kapom hogy megfeledkeztem a gondjaimról.
Viszont ez a másokra figyelés még mindig nem megy. Még mindig saját veszteségemmel foglalkozom. Egy rettenet nagy dolog darab kiszakadt és nagyon hiányzik.
Nem értem miért nem akkor szerettem amikor kellett.
Minden odavezethető vissza hogy bepuncultam.
---
Más:
Közgázokat remélhetőleg lefogom tudni idén. Ami hihetetlen öröm. Végre sikerült valami.
Most már csak gépészet kell meg persze sok kis apró tárgy.
Aztán a szigorlatok.
Jó lenne végezni 2és fél éven belül. Egy félév erasmus kéne. és akkor királyság.
Talán jó is hogy nem végzek időben. Lesz egy évem magányosan az egyetemen amikor tudok barátkozni. :D
Jelenleg ez a kedvenc jelenetem bármilyen filmből valaha. :D
Vizsgaidőszakba újra nézem őket. Ez lesz a jutalom. :D
- Na holnap épjog kiváncsi vagyok milyen elsz.
2016. november 16., szerda
Kikapcsolt férfiak - Előadásutózöngék
Na már éppen aludnék (és milyen jól tenném végre) de eszembe jutott hogy még elalvás előtt kikapcsolt férfiaskodom, hogy megértsem hogy mi is ez a jelenség amiről szó volt ma a szuper előadáson.
Na a következőre jutottam.
A kikapcsoltság azt jelenti hogy nem vagy hatással a világra és a világ sincs közvetlen hatással rád.
Tehát zombulás.
Hogy lehet ilyen kikapcsolt férfi/nő lenni? A szabad idődet nem szociálisan töltöd, hanem magányosan. Ráadásul a magányosság eredményét a gondolataidat (ha vannak) nem osztod meg utána senkivel hanem elfelejted. (Általában sekély gondolatok, nem is fontosak annyira.)
Teljes kikapcsolás tehát. De így tényleg teljes. Semmi, nihil, zero. Semmi komoly gondolat. Bambulás.
Legfontosabb ismertetőjele a tárgyának az hogy: könnyű és élvezetes
Annyira könnyű és élvezetes hogy órákig lehet csinálni, nem kell hozzá sok energia, nem kell hogy dolgozzon az agy és mégis élvezed. Csak folynak el az órák és észre sem veszed.
Ha úgy vesszük ez a tökéletes szórakozás. A stresszmentes élet. És az is. Kényelmes, vicces, szuperkirályság.
A baj csak az hogy van egy ilyen hülye gondolat az emberben hogy: elvileg nem állhat az élet csak ennyiből, mert mi azért szeretnénk mást is csinálni ebben az életben, szeretnénk családot, barátokat ,szerelmet, utódot. Ezért aztán járunk egyetemre, lesz munkahelyünk lesznek kapcsolataink, álmaink, vágyaink.
De hát ezekért a dolgokért mind küzdeni kell. Küzdeni meg szar dolog nem?
Legkisebb gyerek vagyok, az "elkényeztetett". A gyerekkoromra makulátlan örömként gondolok vissza. Mindig meg volt mindenem ami kellett, mindig voltak barátaim és a Jóisten még tehetséggel is megáldott hogy nulla energiával minden könnyen menyjen.
Könnyű és élvezetes volt az élet és nagyon élveztem minden pillanatát. Aztán valamikor valami történt. Szép lassan már nem volt elég a takarék lángon égés. Valahogy megnehezedtek a dolgok és én nem tanultam meg szenvedni az álmaimért.
Sőt pont azért mert a szenvedés elkerült, nagyon erős vágyam és álmom nem is volt soha.
Elsőre furcsa, de valahogy úgy érzem logikus hogy csak akkor lesz álmod ha szenvedsz érte. Ha lemondasz érte valamiről. Ja igen van is rá egy szó szenvedély.
(hm, ami meglepő módon angolul is ugyan így van passió, passion - szerk. [szintén én])
[Mostanában elég sok híres ember életútját és motivációit vizsgáltam, illetve megtettem ezt a közeli ismerőseimmel is és arra jutottam hogy azok tudnak igazán harcolni az álmaikért akiket ért vagy folyamatosan ér egy fajta trauma] /nem teljesen kiforrott gondolat/
De maradjunk a szenvedélyességnél.
Szenvedélyesen lehet szeretkezni is meg ilyenek. Hát igen, a párkapcsolat is valahol egy álom. Amit ketten építetek, mindketten szenvedtek egy picit, de építitek, a kövek közt ott a sok-sok lemondás ami összetartja.
(Ha valaki meg azt mondja: "hé én erről már nem mondok le" akkor megjön az ego és kezdödik a "harc" aminek végén a gyengébb/erősebb enged vagy ha nem az gáz :D)
/Fú ez így elkanyarodni látszik. Na szóval./
Sok ember (köztük én is) nem tanult meg igazán szenvedni egy célért. Ez pedig ahhoz vezet hogy nem is tűz ki célt. Vagy könnyen lemond róluk. Ez pedig ahhoz vezet hogy szenvedés helyett: könnyű és élvezetes dolgokkal mulattja az idejét.
A gond csak az hogy közbe van egy elvárás magunkkal szemben amit belülről is érzünk és mások is támasztanak felénk. Ezeknek meg meg kéne felelni. Na ezeket félre söpörjük egy időre és itt kezdődik a gond. Úgy hívják halogatás.
Ilyenkor van az hogy a könnyű és élvezetest már más dolog helyett is csináljuk, sőt csak azért hogy az áldott béke fennmaradjon. Ez végül problémákhoz vezet. Nem állunk helyt az egyetemen, a munkahelyen, a párkapcsolatban és kész a baj. Kudarc!
Az első kudarcok után lehet tanulni a hibákból észre kell venni hogy baj történt és ilyet nem szabad legközelebb. Ez általában meg is történik, csak mivel még mindig nem tudunk szenvedni a dolgokért ezért elfelejtetjük magunkkal. De ténylegesen nem tudjuk. Ezért elkezd társulni a könnyű és élvezeteshez egy harmadik érzés a szégyenérzet. A szégyenérzet az egyik legrosszabb dolog a világon.
Szégyeld magad! = Rossz vagy!
A szégyenérzetnél nem azt érezzük hogy valami rossz dolgot csináltunk hanem azt érezzük hogy mi magunk rosszak vagyunk és ez sokkal rosszabb. Tudjuk hogy ez a mi felelősségünk, nincs hová menekülni. Mi vagyunk rosszak. És ezt nehéz magunknak megbocsájtani.
Ha ez az egész ismétlődik a könnyű és élvezetes egyre kevésbé lesz élvezetes és a szégyenérzet egyre erősebb lesz. Így fokozatosan kialakulhat belőle egy depresszió.
Nem valami biztató mi? :D
---
Na de mik ezek a dolgok amit annyi ideig lehet csinálni?
Internet + emberi kíváncsiság = végtelen időtöltés
Na igen, nehéz nem az internethez kilyukadni. Ugyanis általában sorozatokról, játékokról, videókról, képekről, meg pornóról beszélünk.
Ezek pedig végtelen mennyiségben találhatóak az interneten, ezért mindig frissek, újak, trendik.
De ha ahhoz van kedvünk a régi dolgokat is újra nézhetjük, mert a nosztalgia ugyanúgy dolgozik a weben mint valóságban (sőt még közvetlenebbül újra élhető).
Nézzük meg amit mindenki néz, aztán olvassunk róla 9gag-en aztán nézzünk meg róla egy youtube videót aztán játszunk amivel mindenki játszik, aztán nézzünk még egyrészt valamimásból aztán mégtöbb videó. Minden dolog között válaszolunk a facebook üzeneteinkre lecsekkoljuk a facebook falunkat, közbe néha ránézünk az emailünkre és na még egy belefér. Éjjel 2. Na mégegy. Éjjel 3.
A tv-t most nem említem szerintem az nem annyira veszélyes, kötött program van, az idő múlását érzékeled mindenképp. A probléma "csak" a szociális részével van. Arról sem szokás már beszélgetni.
A játékokban főleg az online játékok veszélyesek szerintem, annak nincs vége. Nincs kifutása, nincs célja. Örökké megy. Szakemberek százai rakják össze hogy a lehető legnagyobb sikerélményt adják a játékok és hogy könnyű legyen belerázódni.
Interakció, megújulás, nosztalgia, fogyasztás.
De kérdem én: Régen nem volt ehhez meg az eszköz?
Hát nem. :D
Régen is fogyasztottak az emberek olvastak újságot, horgásztak, meg még.. csomó minden.
De nagy különbségek voltak azért.
Ezt most tök indokolatlanul ki is fejtem.
Egyrészt az olvasás teljesen másféle fogyasztás mint amit ma csinálunk: ma képeket fogyasztunk.
A kép fogyasztáshoz nem kell képzelő erő, nem dolgoztatja meg úgy az agyat mint a szöveg.
Az írás egy különleges absztrakt kódrendszer aminek semmi értelme, mégis az agyunk képekké, érzésekké, információvá alakítja. Ez a folyamat mindenképp megdolgoztatja az agyat és gondolkodásra késztet. Másrészt olvasni nem mókás! Olvasni nem lehet kikapcsolt aggyal mert egyből elkalandozol. Tehát ott jár az agy. És ami a legfontosabb nem elég jó ahhoz hogy órákig csináljuk szemünk elfárad. Tartalom sincs elég.
Érdekes még hogy amikor olvasunk 5-10 perc után kénytelenek vagyunk pozíciót váltani mert elfáradunk. Valahogy ez tabletezés, telefonozás, gépezés közben nem így van. Volt erről egy kutatás hogy a világító felületek egyszerűen érdekesebbek mindennél. Egy világító képernyőn lévő testre sokkal inkább odanézünk mint egy élőben ott lévő testre. Az agyunkba egyből beég a kép. Könnyen elfeledkezünk arról hogy a jobb lábunk elzsibbadt vagy hogy éhesek vagyunk.
Hát ide lyukadtam ki.
Szóval a megoldás: Megtanulni szenvedni, ami annak gyakorlásával talán szépen átalakul örömmé.
Állítólag.
___________
Kérdéseket odalent, vagy facebookon. Esetleg az emailemen is megkereshettek ha még érdekel titeket a hatalmas okosságom.
lol 3 órát írtam ezt a szutykot és most még sincs szégyen mert alkottam és nem fogyasztottam
fogyasztásnak meg nincs értelme ha nem alkotsz belőle (igen még a kajából is alkotni kell)
Na a következőre jutottam.
A kikapcsoltság azt jelenti hogy nem vagy hatással a világra és a világ sincs közvetlen hatással rád.
Tehát zombulás.
Hogy lehet ilyen kikapcsolt férfi/nő lenni? A szabad idődet nem szociálisan töltöd, hanem magányosan. Ráadásul a magányosság eredményét a gondolataidat (ha vannak) nem osztod meg utána senkivel hanem elfelejted. (Általában sekély gondolatok, nem is fontosak annyira.)
Teljes kikapcsolás tehát. De így tényleg teljes. Semmi, nihil, zero. Semmi komoly gondolat. Bambulás.
Legfontosabb ismertetőjele a tárgyának az hogy: könnyű és élvezetes
Annyira könnyű és élvezetes hogy órákig lehet csinálni, nem kell hozzá sok energia, nem kell hogy dolgozzon az agy és mégis élvezed. Csak folynak el az órák és észre sem veszed.
Ha úgy vesszük ez a tökéletes szórakozás. A stresszmentes élet. És az is. Kényelmes, vicces, szuperkirályság.
A baj csak az hogy van egy ilyen hülye gondolat az emberben hogy: elvileg nem állhat az élet csak ennyiből, mert mi azért szeretnénk mást is csinálni ebben az életben, szeretnénk családot, barátokat ,szerelmet, utódot. Ezért aztán járunk egyetemre, lesz munkahelyünk lesznek kapcsolataink, álmaink, vágyaink.
De hát ezekért a dolgokért mind küzdeni kell. Küzdeni meg szar dolog nem?
Legkisebb gyerek vagyok, az "elkényeztetett". A gyerekkoromra makulátlan örömként gondolok vissza. Mindig meg volt mindenem ami kellett, mindig voltak barátaim és a Jóisten még tehetséggel is megáldott hogy nulla energiával minden könnyen menyjen.
Könnyű és élvezetes volt az élet és nagyon élveztem minden pillanatát. Aztán valamikor valami történt. Szép lassan már nem volt elég a takarék lángon égés. Valahogy megnehezedtek a dolgok és én nem tanultam meg szenvedni az álmaimért.
Sőt pont azért mert a szenvedés elkerült, nagyon erős vágyam és álmom nem is volt soha.
Elsőre furcsa, de valahogy úgy érzem logikus hogy csak akkor lesz álmod ha szenvedsz érte. Ha lemondasz érte valamiről. Ja igen van is rá egy szó szenvedély.
(hm, ami meglepő módon angolul is ugyan így van passió, passion - szerk. [szintén én])
[Mostanában elég sok híres ember életútját és motivációit vizsgáltam, illetve megtettem ezt a közeli ismerőseimmel is és arra jutottam hogy azok tudnak igazán harcolni az álmaikért akiket ért vagy folyamatosan ér egy fajta trauma] /nem teljesen kiforrott gondolat/
De maradjunk a szenvedélyességnél.
Szenvedélyesen lehet szeretkezni is meg ilyenek. Hát igen, a párkapcsolat is valahol egy álom. Amit ketten építetek, mindketten szenvedtek egy picit, de építitek, a kövek közt ott a sok-sok lemondás ami összetartja.
(Ha valaki meg azt mondja: "hé én erről már nem mondok le" akkor megjön az ego és kezdödik a "harc" aminek végén a gyengébb/erősebb enged vagy ha nem az gáz :D)
/Fú ez így elkanyarodni látszik. Na szóval./
Sok ember (köztük én is) nem tanult meg igazán szenvedni egy célért. Ez pedig ahhoz vezet hogy nem is tűz ki célt. Vagy könnyen lemond róluk. Ez pedig ahhoz vezet hogy szenvedés helyett: könnyű és élvezetes dolgokkal mulattja az idejét.
A gond csak az hogy közbe van egy elvárás magunkkal szemben amit belülről is érzünk és mások is támasztanak felénk. Ezeknek meg meg kéne felelni. Na ezeket félre söpörjük egy időre és itt kezdődik a gond. Úgy hívják halogatás.
Ilyenkor van az hogy a könnyű és élvezetest már más dolog helyett is csináljuk, sőt csak azért hogy az áldott béke fennmaradjon. Ez végül problémákhoz vezet. Nem állunk helyt az egyetemen, a munkahelyen, a párkapcsolatban és kész a baj. Kudarc!
Az első kudarcok után lehet tanulni a hibákból észre kell venni hogy baj történt és ilyet nem szabad legközelebb. Ez általában meg is történik, csak mivel még mindig nem tudunk szenvedni a dolgokért ezért elfelejtetjük magunkkal. De ténylegesen nem tudjuk. Ezért elkezd társulni a könnyű és élvezeteshez egy harmadik érzés a szégyenérzet. A szégyenérzet az egyik legrosszabb dolog a világon.
Szégyeld magad! = Rossz vagy!
A szégyenérzetnél nem azt érezzük hogy valami rossz dolgot csináltunk hanem azt érezzük hogy mi magunk rosszak vagyunk és ez sokkal rosszabb. Tudjuk hogy ez a mi felelősségünk, nincs hová menekülni. Mi vagyunk rosszak. És ezt nehéz magunknak megbocsájtani.
Ha ez az egész ismétlődik a könnyű és élvezetes egyre kevésbé lesz élvezetes és a szégyenérzet egyre erősebb lesz. Így fokozatosan kialakulhat belőle egy depresszió.
Nem valami biztató mi? :D
---
Na de mik ezek a dolgok amit annyi ideig lehet csinálni?
Internet + emberi kíváncsiság = végtelen időtöltés
Na igen, nehéz nem az internethez kilyukadni. Ugyanis általában sorozatokról, játékokról, videókról, képekről, meg pornóról beszélünk.
Ezek pedig végtelen mennyiségben találhatóak az interneten, ezért mindig frissek, újak, trendik.
De ha ahhoz van kedvünk a régi dolgokat is újra nézhetjük, mert a nosztalgia ugyanúgy dolgozik a weben mint valóságban (sőt még közvetlenebbül újra élhető).
Nézzük meg amit mindenki néz, aztán olvassunk róla 9gag-en aztán nézzünk meg róla egy youtube videót aztán játszunk amivel mindenki játszik, aztán nézzünk még egyrészt valamimásból aztán mégtöbb videó. Minden dolog között válaszolunk a facebook üzeneteinkre lecsekkoljuk a facebook falunkat, közbe néha ránézünk az emailünkre és na még egy belefér. Éjjel 2. Na mégegy. Éjjel 3.
A tv-t most nem említem szerintem az nem annyira veszélyes, kötött program van, az idő múlását érzékeled mindenképp. A probléma "csak" a szociális részével van. Arról sem szokás már beszélgetni.
A játékokban főleg az online játékok veszélyesek szerintem, annak nincs vége. Nincs kifutása, nincs célja. Örökké megy. Szakemberek százai rakják össze hogy a lehető legnagyobb sikerélményt adják a játékok és hogy könnyű legyen belerázódni.
Interakció, megújulás, nosztalgia, fogyasztás.
De kérdem én: Régen nem volt ehhez meg az eszköz?
Hát nem. :D
Régen is fogyasztottak az emberek olvastak újságot, horgásztak, meg még.. csomó minden.
De nagy különbségek voltak azért.
Ezt most tök indokolatlanul ki is fejtem.
Egyrészt az olvasás teljesen másféle fogyasztás mint amit ma csinálunk: ma képeket fogyasztunk.
A kép fogyasztáshoz nem kell képzelő erő, nem dolgoztatja meg úgy az agyat mint a szöveg.
Az írás egy különleges absztrakt kódrendszer aminek semmi értelme, mégis az agyunk képekké, érzésekké, információvá alakítja. Ez a folyamat mindenképp megdolgoztatja az agyat és gondolkodásra késztet. Másrészt olvasni nem mókás! Olvasni nem lehet kikapcsolt aggyal mert egyből elkalandozol. Tehát ott jár az agy. És ami a legfontosabb nem elég jó ahhoz hogy órákig csináljuk szemünk elfárad. Tartalom sincs elég.
Érdekes még hogy amikor olvasunk 5-10 perc után kénytelenek vagyunk pozíciót váltani mert elfáradunk. Valahogy ez tabletezés, telefonozás, gépezés közben nem így van. Volt erről egy kutatás hogy a világító felületek egyszerűen érdekesebbek mindennél. Egy világító képernyőn lévő testre sokkal inkább odanézünk mint egy élőben ott lévő testre. Az agyunkba egyből beég a kép. Könnyen elfeledkezünk arról hogy a jobb lábunk elzsibbadt vagy hogy éhesek vagyunk.
Hát ide lyukadtam ki.
Szóval a megoldás: Megtanulni szenvedni, ami annak gyakorlásával talán szépen átalakul örömmé.
Állítólag.
___________
Kérdéseket odalent, vagy facebookon. Esetleg az emailemen is megkereshettek ha még érdekel titeket a hatalmas okosságom.
lol 3 órát írtam ezt a szutykot és most még sincs szégyen mert alkottam és nem fogyasztottam
fogyasztásnak meg nincs értelme ha nem alkotsz belőle (igen még a kajából is alkotni kell)
2016. november 2., szerda
A természet lágy ölén
Hm. Ez lesz az első poszt telóról. Remélem nem fogyaszt sok mobilnetet.
...
Letelt a gyász időszakom. Ami lényegében az önsajnálat időszaka. Azt hiszem az átlagosnál hosszabb időre van szükségem elfogadni a dolgokat de hát ez van.
Voltunk hétvégén túrázni, jó volt. Vicces teljesen figyelmen kívül hagyni hogy mások mit gondolnak rólad. :-D
Ja és elképesztő szép volt. A felhők a fák az árnyékok. A búzaszerű növénykék. Pipa.
Olvastam egyszer valakitől hogy minden nap elvesztegetett ha aznap nem voltunk a szabadban. Igaza lehet. Bár ez is olyan negatív. Mért nem úgy van a mondása hogy a természet gyönyörű, ápold a kapcsolatodat vele.
A királyfikról királylányokról most nem írok. Majd gépről.
Ünnepekről is van egy gondolatom azt is majd máskor. :-D
November az alapozásról fog szólni. Nem kell eredményeket elérjek csak lefektetni az alapokat.
Na cső :-D
...
Letelt a gyász időszakom. Ami lényegében az önsajnálat időszaka. Azt hiszem az átlagosnál hosszabb időre van szükségem elfogadni a dolgokat de hát ez van.
Voltunk hétvégén túrázni, jó volt. Vicces teljesen figyelmen kívül hagyni hogy mások mit gondolnak rólad. :-D
Ja és elképesztő szép volt. A felhők a fák az árnyékok. A búzaszerű növénykék. Pipa.
Olvastam egyszer valakitől hogy minden nap elvesztegetett ha aznap nem voltunk a szabadban. Igaza lehet. Bár ez is olyan negatív. Mért nem úgy van a mondása hogy a természet gyönyörű, ápold a kapcsolatodat vele.
A királyfikról királylányokról most nem írok. Majd gépről.
Ünnepekről is van egy gondolatom azt is majd máskor. :-D
November az alapozásról fog szólni. Nem kell eredményeket elérjek csak lefektetni az alapokat.
Na cső :-D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)